Nem törődtek bele Trianonba – a Hűséges falvak története

Idén immár 16. alkalommal került megrendezésre a "Hűségtúra a hűség falvaiban", amely évről évre összeköti a nyugat-magyarországi Hűséges falvakat, és emléket állít azoknak a helyi közösségeknek, amelyek a trianoni békediktátumot követően példát mutattak hazaszeretetből és kitartásból. Külön öröm, hogy a "Hűségtúra" mára a Vasi Értéktár részévé is vált, elismerve azt a hagyományőrző és közösségépítő munkát, amely immár tizenhat éve őrzi a térség történelmi örökségét. Ennek a kétnapos programnak az eseményeibe kapcsolódott be egyesületünk is Nardán, valamint felsőcsatáron.

A Hűséges falvak története a trianoni békediktátum utáni Magyarország egyik legkülönlegesebb sikertörténete. Miközben az ország elveszítette területének kétharmadát, a nyugati határvidéken élő emberek nem törődtek bele a rájuk kényszerített döntésbe. Kitartásuknak és bátor kiállásuknak köszönhetően több település végül visszatérhetett Magyarországhoz.

Az első világháborút lezáró békerendszer következtében Magyarország nyugati területeinek jelentős részét Ausztriának ítélték. A térség lakossága azonban nem fogadta el ezt a döntést. Már 1921 nyarán fegyveres felkelések bontakoztak ki Nyugat-Magyarországon, amelyek megakadályozták az eredetileg tervezett területátadást. Az ellenállás nyomán megszületett a velencei egyezmény, amely lehetőséget biztosított arra, hogy Sopronban népszavazást tartsanak, a határ menti települések lakóinak akaratát pedig a Magyar–Osztrák Határmegállapító Bizottság személyes meghallgatások során ismerje meg.

1922 tavaszán a bizottság sorra járta a határ menti falvakat. A meghallgatások korántsem zajlottak békés körülmények között. Az osztrák megszálló hatóságok számos helyen megpróbálták megfélemlíteni a lakosságot, zaklatták a papokat, tanítókat és települési vezetőket, sokakat letartóztattak vagy állásuktól fosztottak meg. Ennek ellenére a helyiek vállalták véleményüket, és nyíltan kinyilvánították, hogy Magyarországhoz kívánnak tartozni.

A visszacsatolási mozgalom egyik legjelentősebb központja a Pinka-völgye volt. Felsőcsatár, Alsócsatár, Kisnarda, Nagynarda és a környező települések lakói magyar zászlókkal fogadták a határmegállapító bizottságot, közösen elénekelték a Himnuszt, és egyértelművé tették, hogy történelmi hazájukhoz kívánnak tartozni. A bátor kiállásnak azonban ára volt: több közéleti személyiséget – köztük Kuntár József plébánost, Dr. Kausz Gyulát és Németh János tanítót – megtorlás ért az osztrák hatóságok részéről.

A meghallgatások és a hosszas diplomáciai tárgyalások eredményeként a Népszövetség 1922 szeptemberében tíz település visszacsatolásáról döntött. Magyarországhoz került vissza Kisnarda, Nagynarda, Alsócsatár, Felsőcsatár, Horvátlövő, Pornóapáti, Németkeresztes és Magyarkeresztes, majd egy későbbi területcsere eredményeként Szentpéterfa és Ólmod is. Összességében több mint ötezer ember és mintegy 67 négyzetkilométernyi terület tért vissza Magyarországhoz.

A történet különleges jelentőségét tovább növeli, hogy a Magyarország mellett kiálló lakosság jelentős része horvát nemzetiségű volt. Döntésüket nem az anyanyelv, hanem a szülőföldhöz, közösségükhöz és történelmi hazájukhoz való kötődés határozta meg. Ez a példa ma is azt üzeni, hogy a hűség és az összetartozás képes felülírni a nemzetiségi különbségeket.

A második világháborút követően a Hűséges falvak újabb megpróbáltatásokat éltek át. A vasfüggöny évtizedeiben a határsávban fekvő települések csak külön engedéllyel voltak megközelíthetők, a helyiek mindennapjait pedig jelentősen megnehezítette az elszigeteltség. Nem véletlen, hogy sokan ezt az időszakot „második Trianonként” emlegették.

A rendszerváltozást követően ismét lehetőség nyílt arra, hogy a települések méltó módon ápolják történelmi örökségüket. Minden évben megemlékezéseket tartanak, amelyeken a magyar, horvát és német nemzetiségű közösségek együtt tisztelegnek őseik bátorsága előtt. Ennek leglátványosabb eseménye a Hűségtúra a Hűség falvaiban, amelyet a Klapka György Lovas Polgárőr- és Hagyományőrző Egyesület szervez. A kétnapos lovas emléktúra nemcsak történelmi visszatekintés, hanem élő közösségi hagyomány is, amely generációról generációra adja tovább a Hűséges falvak történetét.

A Hűséges falvak jelentőségét a magyar Országgyűlés is elismerte. A 2014. évi CIII. törvény örök emlékezetül törvénybe iktatta azoknak a helyi közösségeknek a helytállását, amelyek az 1922-es határmegállapítás során bátran kiálltak Magyarország mellett. A jogszabály Szentpéterfa, Ólmod, Narda, Felsőcsatár, Horvátlövő, Vaskeresztes és Pornóapáti községeknek hivatalosan is adományozta a „Leghűségesebb Falu” (Communitas Fidelissima) címet, méltó állami elismerést adva annak az áldozatvállalásnak, amelynek köszönhetően ezek a települések ma is Magyarország részei.

A Hűséges falvak története nem csupán helytörténeti érdekesség, hanem a magyar történelem egyik ritka példája arra, hogy egy elszánt közösség békés kiállása képes volt befolyásolni a nagyhatalmak döntését. A ma már Vasi Értékként számon tartott Hűségtúra pedig gondoskodik arról, hogy ez a példa a jövő generációi számára is élő örökség maradjon.

Fotó: Narda Község Önkormányazata

Fotó: Felsőcsatár Község Önkormányzata